2011. június 23., csütörtök

102. Telnek-múlnak napjaink

Nemrégiben hallottam egy lelkipásztort életünk nagy dolgairól – életről és halálról – beszélni. Néhány gondolata megragadt bennem, azóta is foglalkoztat. Ezekből szeretnék most néhányat továbbadni, és ezáltal másokat is elgondolkodásra késztetni.

Sokan vannak, akik félve gondolnak a halálra, vagy leginkább nem is gondolnak rá. Pedig mindannyiunk élete ebbe az irányba halad, idősnek, fiatalnak egyaránt meg kell barátkozni a gondolattal: „porból lettünk, porrá leszünk”. Nem mindegy azonban, hogyan éljük földi életünk napjait: telik vagy múlik számunkra az idő?

Nyelvészkedjünk egy kicsit! Ha az idő múlik, az azt jelenti, hogy minden órával, nappal, minden elsuhanó évvel egyre rövidebb lesz. Egyre kevesebb van belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik, semmivé lesz.
De ha az idő telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, tehát telítődik, mint ahogyan telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik, teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az Élet.
A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, telítődünk élményekkel, tapasztalatokkal, és egyre közelebb kerülünk az örök élethez. Aki fölött múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz a múltba, sajnálja a szép ifjúságot és mindent, ami már eltűnt. Akinek telik az ideje, az előre néz, a halálon is át, a jövendő felé.
A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. Az idő múlása nyugtalanít, szomorúvá teszi az embert, az idő telése pedig megbékéltet és vigasztal. A múló időben a halál kapuzárás, valaminek a végét jelenti, érthető hát előtte a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, átmenet valami újba, érthető hát előtte a nyugalom, sőt az öröm is.
A múló időben a halál életünk vége, a telő időben pedig csak mulandó életünk vége, és egyben valaminek a kezdete.
Hová tartunk tehát? Egyre jobban kifelé az életből, vagy egyre jobban befelé az Életbe?

Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy nem nyelvészkedésről van szó. Nem is szemlélet vagy nézőpont kérdése ez, hanem a hité.
Aki ismeri Jézus Krisztust, az megérintette az örökkévalóságot. Annak számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Hogy számunkra múlik vagy telik az idő, az attól függ, hogy életünk útján ebben a pillanatban Jézus Krisztussal vagy nélküle járunk-e. Ha találkozásunk volt vele, akkor fiatalon, vagy akár ősz hajjal is, előre tekintve nem az elmúlást, hanem a közelgő örök élet dicsfényét láthatjuk. Ez megnyugvást, békességet ad. Ebben a békességben élhetünk félelem nélküli, teljes életet. Mert ebben a hitben nem csak meghalni könnyű, hanem élni is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!